Hogyan tünik el a bánat háj

Jóhír: néha nassolhatunk. A vasárnapi ebédnek sem kell búcsút mondanunk (beleértve a desszertet), ha beteartjuk a szakemberek tanácsát: napi fél óra mozgás, lassú rágás és  némi önuralom. Máris több kalóriát égetünk el, mint amennyit az étkezéssel bejuttatunk a szervezetünkbe.

Tudjuk, hogy még egy egész napját az ágyban, szinte mozdulatlanul töltő ember is igényel minimálkalórlát ahhoz, hogy élhessen; ez a minimum férfiaknál napi 1500-1600 kcal, nőknél valamennyivel kevesebb. Dr. Salamon Ferenc, a Szent János Kórház belgyógyász főorvosa 

(és fogyókúraspecialista) szerint ezt már akár „fogyókúrának" is nevezhetjük, mert abban a pillanatban, ahogy az illető felkel az agyból, már többletkalóriát igényel a szervezete.- 
Bizonyos kor után csökken az alapanyagcsere, s ha az illető ugyanannyit eszik, mint korábban, hízni kezd. A bevitt energia zsírrá vagy hővé alakul: ha dolgozunk, leadjuk, ha nem, lerakódik.

A szervezet alapanyagcseréje arra szolgál, hogy védje a fehérjéket és a sejteket a lebomlástól. Éppen ezért nagyon rossz módszer, ha valaki öt napig koplal, majd elkezd normálisan étkezni. A koplalás alatt ugyanis még inkább lelassult a szervezet alapanyagcseréje. 

Ez a fajta fogyókúra eredményezi az úgynevezett jojó-hízást: az illető az intenzív kúra alatt lefogy, aztán visszahízik - de mindig többet, mint amennyit eredetileg leadott, hiszen lecsökkent az alapanyagcseréje. Hasznos, ha lassan eszünk, alaposan megrágva az ételt (így éhségérzetünk is hamarabb elmúlik), és aki „nem érti, mitől hízik", vezessen naplót az elfogyasztott ételekről! 

Ismerjük a „bánatháj" kifejezést, amelyet az elhízott, elhagyott, csalódott szerelmeseknél fedezhetünk fel, de másfajta lelki trauma is a folyamatos nassoláshoz vezethet. A szerelmi bánat ráadásul azt a hozzáállást válthatja ki az elhagyott félben, hogy „most már úgyis mindegy, hát akkor eszem!", és falni kezd. Néha persze lehet nassolni, de nem jó, ha valaki minden útjába eső cukrászdában bekap három krémest.